Menu

A kedvenc képeim

Afremovtól Vettrianoig

Festők

Frida Kahlo élete festményeivel és idézeteivel...

 Az első bejegyzésem, tisztelgés egy szabad szellemű különleges nőnek, aki egyben a példaképem is..

Élt: 1907 - 1954

Az apai felmenői németországi protestánsok voltak. Az édesapja innen települt át  Mexikóba. A szakmája fényképész volt. Második felesége spanyol-indián származású és négy gyermeke közül a harmadik volt Frida.

Hat évesen járványos gyermekbénulás miatt a  jobb lába deformálódott. Tizenöt évesen busz balesetet szenvedett és a gerincsérülése lett, s ezért hónapokra gipsz fűzőt  kapott.

 Ez két szerencsétlenség és a hozzá tartozó  fájdalom az egész életét befolyásolta. "Azzal, hogy befalazod a saját szenvedésedet, azt kockáztatod, hogy belülről fal fel téged." 

Sokat kellett pihennie, ágyban lenni... unalmában kezdett el festeni, ehhez kapcsolódik egy mondása "Minek nekem láb, ha szárnyam van, amivel repülhetek?"

Az élete olyan volt, mint a hullámvasút egyszer fent - egyszer lent. "Semmi sem abszolút. Minden változik, minden mozog, minden forgásb

an van, minden elszáll és eltűnik."

Bár megtalálta az életét végigkísérő párját Diego Rivera festő személyében, akivel a közös érdeklődési körük is összekötötte, elsősorban a szakmájuk - festők -, a politikai nézetük - baloldaliak - és a szerelem szenvedélyes keresése. "Ha csak egy dolgot adhatnék neked az életben, az annak a képessége lenne, hogy lásd magad az én szememen keresztül. Csak akkor értenéd meg, milyen különleges vagy a számomra."

Férje sokszor megcsalta, a legnagyobb csalódása az volt, hogy Frida nővérével is. "A legfontosabb, hogy ne létezzenek illúziók."

Ettől kezdve, férje csalfasága miatt, magát is csúnyának látta, s ezért olyan önarcképein 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 

 

 

 

„A legfontosabb, hogy ne létezzenek illúziók.

 

n régen gyakran gondoltam azt, hogy én vagyok a világ legfurcsább embere, de aztán arra gondoltam, hogy sok ilyen ember van a világon, lennie kell még olyannak, mint amilyen én vagyok, aki ugyanúgy, ahogy é

n is, bizarrnak és sérültnek érzi magát. Elképzelem őt, és elképzelem, hogy hogy ott a távolban neki is gondolnia kell rám. Jól va

n, remélem, ha te ott most olvasod ezt, tudd meg, hogy igen, igaz: én itt vagyok, ugyanolyan furcsa vagyok, mint te.

Doktor úr, ha megengedi, hogy megigyam ezt a tequilát, megígére

m, hogy a temetésemen nem iszom majd.

 Placeholder ImagePlaceholder Image
 Placeholder ImagePlaceholder Image

Search

Archive

Hozzászólás

There are currently no blog comments.